Klasszikus ONE WAY Premio 10 síléc teszt

Nem sízem régóta, de a klasszikus stílus iránt érzett kezdeti ellenérzést (lassú, nehézkes, fárasztó) hamar felváltotta a szeretet. Ahhoz, hogy igazán megtanuljunk sífutni, elengedhetetlen a klasszikus stílus gyakorlása. Eleinte Zergével korcsolya léccel - azt vaxolva - klasszikusoztam, majd vettem egy használt 70-95 kg-ra írt Atomic Vasa Race klasszikus lécet. Szerelem volt első látásra. Lefelé és síkon nem volt ellenfele, de felfelé megállt és a tudomány a léc inkább visszafele csúszott J . Az én kb.60 kilómmal nem tudtam kinyomni annyira, hogy felfelé is haladjak, és ne csak karmunkával menjek. Fontos ne szerelemből vagy ár alapján vásároljunk, fontos a léc mérete.

A hosszú hétvégén kipróbálhattam az új ONE WAY Premio 10 lécet, ami 150 grammal könnyebb ( kötéssel 1376g), mint az Atomicom, (aki nem próbálta még, nem is tudja, mennyit számít az a 100-200 g felfelé minden lépésnél). Nézzük meg a lécet közelebbről! 196 cm Cold Medium, gyári mérés alapján 65,2 kg, igaz „hidegre” (-5 ° C alá) van kialakítva a talp barázdáltsága, de én „melegre” teszteltem. Ez egy finn márka, de a „Sorry You are behind” J felirat mögött a léc végén kis betűkkel azt olvassuk: Made in Austria. Atomic vagy Fischer gyártmány lehet. A színe, mintája ízlés kérdése.

A tapadówaxokat nem kaptam meg időben (talán nem 1 héttel az utazás előtt kellett volna megrendelni J ), de Szusza bácsi elővarázsolt a kincses ládából pár „szűz” tubust, és ellátott néhány tanáccsal is. Azért még a neten is utánanéztem a Swix és a Rode honlapokon a használatuknak, mivel eddig csak rudakat használtam. Aztán végre irány Ramsau!

Ramsauban hét ágra sütött a nap, 25 ° C napon, olvadó, kásás, éjjel visszafagyó hó várt minket. (Ahogy azt az osztrák időjárás jelentés megígérte. Bárcsak a magyar is ilyen pontos lenne L ). Első délután szabad stílussal mozgattuk át izmainkat, sajnos a korcsolya pálya szinte használhatatlanná kásásodott, pedig nem voltak már sokan kint. De térjünk vissza a klasszikus léc próbájához. Este vaxolás, másnap délután pedig egy rövid kirándulás a közeli strubelig J , szigorúan a feltett „raga” (ahogy Anna hívja, szakmailag KLISTER) viselkedésének tanulmányozása céljából.

Tegyünk most egy kis kitérőt a tapadó waxokhoz:
A RÚD alakú felrakása szerintem körülményesebb. Az alapot itt is vasalni kell, majd a további rétegeket (5-6) egyenként parafázzuk. A leszedés macerásabb, alaposan át kell dörzsölni a felületet sebbenzinnel (ami jobb, mint a gyári lemosó, és olcsóbb is). Egy másik fontos részlet, hogy több fajta kell belőle, mert nem olyan széles a működési tartományuk, ezért a készlet drágább. Itt most ne beszéljünk a „MARATON” fajtákról, amik -10 - +25 ° C-ig működnek J .

A KLISTER kipróbálása mellett akkor döntöttem, amikor egy versenyen Marit Björgen lécén láttam - ahogy felvette a kezébe futam után -, hogy ezzel van kezelve. Gondoltam, akkor nekem is jó lesz J . A tapasztaltabbak: Szusza Bácsi, Anna útmutatásai és az Interneten látottak, hallottak alapján, kellő odafigyeléssel a felrakás, leszedés, tisztítás nekem egyszerűbb volt, könnyebben ment. Mivel ezt a vaxot kézzel kenegetjük fel a lécre, tanácsos egy tubus kézkrémet tartani magunknál, amivel előtte bőven bekenjük a kezünket. Ez megkönnyíti a vax lemosását a kezünkről. A hátránya talán, hogy kell egy műhely, szabadban nem lehet felrakni úgy, mint a rúdwaxot, és újra kenni se lehet a pályán, ha meggondolnánk magunkat, mivel ragad és szinte lemoshatatlan. A műhelyben ez a művelet is egyszerű, csak puha papírtörülköző, hajszárító és vasaló kell hozzá.

Térjünk vissza a „rövid” próbához. A 2 lécre 2 különböző fajta Klistert raktam fel, így könnyen összehasonlíthattam, melyik a jobb. Már pár lépés után kiderült, melyik lécre kentem fel a jó kombinációt. A strubelnél hangos nevetésben törtünk ki: 'csak' két legyet sikerült begyűjtenie a lécnek a lószőrök és a tűlevelek mellé. (A vaxba ragadt legyek sorsáról most nem írnék.)

Este újra vaxoltam, most már ugyanazzal mindkét lécet, és másnap reggel nekivágtunk a 17 km-es klasszikus Rittisberg körnek (374m szintemelkedés). A kék színű alapozóra felrakott piros, és az arra felkent ezüst J (Mondtam, hogy egyszerű? J ) Klister nagyon jól bírta a hegymenetet. A kásás hóban a korcsolyások szenvedtek, míg én a jól vaxolt könnyű klasszikus léccel egyszerűen elmentem mellettük. (Ez másnap fordítva történt, én szenvedtem a jégkásában, és a klasszikus edzésen lévő osztrák fiú egyszerűen otthagyott J ). Szuperul haladtunk a Vili rét végéig, a hegy aljáig, de az út nagy része innentől árnyékban folytatódott L , sajnos tévedtem, én úgy számoltam, és úgy is vaxoltam, hogy oda fog sütni a nap, mire odaérünk.

Elindultunk felfelé a szerpentinen, ahol napos és árnyékos részek váltották egymást, persze az árnyékos volt a meredekebb és a hosszabb J , és ezeken a szakaszokon alig fogott valamit a wax. Bezzeg a pikkelyes léccel könnyedén jött Niki velem felfelé. (A Vili réten persze nem tudott utolérni, ott még lassították a pikkelyek.) Az erdőben a nyom már mesze nem volt tökéletes, tele volt tűlevelekkel és kéregdarabokkal, amit a vax össze is gyűjtött L , ennek eredményeképp a végén már alig fogott a napos részen is. Mire felértünk a hegytetőre, már nem maradt tiszta felület a léc alján.
Nem nagyon vigasztalt, hogy mások is, akik simatalpú léccel jöttek, szép barna talppal értek fel L a Wiesmahd Almhoz.

Rövid napozás után gyorsan lecsúsztunk, már amennyire a hó és a barna talp még lehetővé tette a gyorsulást J . A léc ilyen körülmények között is felülmúlta a várakozásomat. A GPS szerint 15,82 km távon 37,8km/h maximális sebességgel siklottam. Ez a jégkásán, tűlevéllel a talpon egész jó teljesítmény.

Simatalp kontra pikkely? Ha a wax jó is lett volna jégkására és jégre, ezen a terepen alulmaradt volna felfelé a pikkelyessel szemben, mert a simatalpú léc néhány 100 méter alatt összeszedett mindent L . A pikkelyes lassabb volt ugyan síkon, és a lesiklásban (pedig nem fékezett Niki), de működött felfelé végig, kása, jégpáncél, tűlevél ide vagy oda. Ha valaki nem szeret vacakolni a waxolással, vagy a pálya minősége némi kívánnivalót hagy maga után, akkor nyerőbb választás a pikkelyes léc, de az igazi klasszikus sikló élményt csak a simatalpú, jó minőségű léctől várhatjuk. Biciklis hasonlattal élve van bicikli 20 000 forintért és 200 000 forintért is –a drágábbakról nem is beszélve -, kerékpárnak hívják mindkettőt, de a használatukban ég és föld a különbség.

Én szeretek vacakolni a léceimmel, „ritkán” jutok el síelni, és akkor szívesen vaxolgatok a pihenőidőkben. A One Way Premio 10 az egyik „csúcs” léce a gyártónak. Élmény vele menni, adott körülmények között (hófehér, tiszta pálya vagy az olvadó hó esetében a klasszikus nyom jobban használható) akár még jobban élvezném is, mint a korcsolyázást, de a ramsaui tavaszi síélmények után elgondolkodom egy pikkelyes léc beszerzésén.

sífutó táborok

Rogla
2014. december 27. -
2015. január 4.

Hohentauern
2015. január 24. -
február 1.

Ramsau
2015. február 21. - március 1.

Csorba tó
2014. március 11-15.